Meglepetést lehet nyerni egy nagyon szép dolog kapcsán Elinánál. Jelentkezési határidő: október 31.
2009. október 30., péntek
2009. október 29., csütörtök
Életjel...
Már nagyon régen írtam ide. Pontosan 11 napja. Azóta sok minden, meg nem is sok minden történt. Tudom ez elég ellentétes, amit írtam. Hímezni nem sokat hímeztem. Mondhatni semmit.
Kicsit haladtam a kézimunka táskával. Lassan kész leszek vele, de még a zseb is hátra van.
A tesómék babaköszöntőjét is befejeztem. Márcsak a keret hiányzik és át is lehet adni.
Dolgozom is meg nem is. Fél állásba mentem vissza, de azt az időt sem tudom ledolgozni, mert mindig közbe jön valami. Most éppen Dávid betegsége. S a gyerekorvos közölte újra, hogy nem kellene a bölcsöde. Vagy legalább 3-4 hétig nem vigyem. Ezzel több probléma is van. Az első, hogy szerintetek mit szól a munkáltató, ha a munkavállaló bejelenti, hogy a félállásában sem tud megjelenni 3-4 hétig. Nem örülne neki, amit teljesen megértek. Főleg, hogy nem azért mentem visszadolgozni, hogy itthon legyek. A második, hogy én hiába gyógyítom meg Dávidot és viszem egészségesen a bölcsödébe, ha ott a gyerekek majdnem mindegyikének valamilyen betegsége van. Mert ha nincs láz, hőemelkedés akkor mehet a gyerek. De Dávidnak eddig egyszer sem volt láza, hőemelkedése. Mindig itthon meggyógyult és két nap múlva ugyanúgy köhögött és hurutos volt, mint a többi gyerek. Szóval most itt vagyok tiszta dilemmába, hogy mit tegyek. Könnyebb lenne a helyzet, ha lenne nagyszülői segítség vagy nem itt kellene élnem, hanem végre hazaköltözhetnénk. Az az igazság, hogy nagyon szeretek dolgozni és nem szeretem feleslegesnek érezni magam. Most pillanatnyilag abszolút feleslegesnek érzem magam. Szeretném azt érezni, hogy hasznos vagyok. Hogy nem vagyok bezárva egy szobába és kezdek lassan teljesen a nevemhez hű lenni. Nagyon szeretem Dávidot. Komolyan. S most lehet, hogy sokan azt gondojátok, hogy milyen ilyen embernek gyerek. Más mindent megtesz a babáért. Elárulom én is sok mindent megtettem, hogy legyen Dávid. De ez egy másik történet. Ahogy ez az egész egy másik történet, hogy miért alakult így ez az egész helyzet.
Gyorsan velősen ennyi.
U.i.: Nem szoktam a magán dolgokról írni, de ez most kikívánkozott.
Kicsit haladtam a kézimunka táskával. Lassan kész leszek vele, de még a zseb is hátra van.
A tesómék babaköszöntőjét is befejeztem. Márcsak a keret hiányzik és át is lehet adni.
Dolgozom is meg nem is. Fél állásba mentem vissza, de azt az időt sem tudom ledolgozni, mert mindig közbe jön valami. Most éppen Dávid betegsége. S a gyerekorvos közölte újra, hogy nem kellene a bölcsöde. Vagy legalább 3-4 hétig nem vigyem. Ezzel több probléma is van. Az első, hogy szerintetek mit szól a munkáltató, ha a munkavállaló bejelenti, hogy a félállásában sem tud megjelenni 3-4 hétig. Nem örülne neki, amit teljesen megértek. Főleg, hogy nem azért mentem visszadolgozni, hogy itthon legyek. A második, hogy én hiába gyógyítom meg Dávidot és viszem egészségesen a bölcsödébe, ha ott a gyerekek majdnem mindegyikének valamilyen betegsége van. Mert ha nincs láz, hőemelkedés akkor mehet a gyerek. De Dávidnak eddig egyszer sem volt láza, hőemelkedése. Mindig itthon meggyógyult és két nap múlva ugyanúgy köhögött és hurutos volt, mint a többi gyerek. Szóval most itt vagyok tiszta dilemmába, hogy mit tegyek. Könnyebb lenne a helyzet, ha lenne nagyszülői segítség vagy nem itt kellene élnem, hanem végre hazaköltözhetnénk. Az az igazság, hogy nagyon szeretek dolgozni és nem szeretem feleslegesnek érezni magam. Most pillanatnyilag abszolút feleslegesnek érzem magam. Szeretném azt érezni, hogy hasznos vagyok. Hogy nem vagyok bezárva egy szobába és kezdek lassan teljesen a nevemhez hű lenni. Nagyon szeretem Dávidot. Komolyan. S most lehet, hogy sokan azt gondojátok, hogy milyen ilyen embernek gyerek. Más mindent megtesz a babáért. Elárulom én is sok mindent megtettem, hogy legyen Dávid. De ez egy másik történet. Ahogy ez az egész egy másik történet, hogy miért alakult így ez az egész helyzet.
Gyorsan velősen ennyi.
U.i.: Nem szoktam a magán dolgokról írni, de ez most kikívánkozott.
2009. október 18., vasárnap
Nyereményem
Anyagaim
Mindig csodáltam Nina kézzel festett anyagait. S mindig késve értem oda, hogy nekem is legyen szép anyagom Tőle. De most a szerencse nekem kedvezett. Pont akkor lestem meg a blogját, amikor feltett anyagokat.
Ezek szerettek volna Hozzám költözni. Pontos terveim még nincsenek, de elképzeléseim már vannak. Sajnos ez a hirtelen jött tél nem segítette a fényképek készítését. Kb ilyen színei vannak élőben is.
2009. október 5., hétfő
Gyorsan eltelt ez a 25 hónap
2007. szeptember elseje óta nem dolgoztam. Hát a 25 hónap nagyon gyorsan eltelt. De ma új élet kezdődik. S egy újabb szervezési feladat vár Rám.
Nagyon furcsa érzés abba a közegbe visszamenni, ahol 2005. szeptember 13.-ától egy új dolgot hoztunk létre páran. S a majdnem két év alatt amit ott töltöttem nagyon sok szép és jó dolog történt, de a végén csak a rossz érzés maradt pár kolléga miatt. Visszamegy az ember arra a helyre, ahol bizonyos dologban biztos volt, de most semmire sem emlékszik. Plusz nagyon hamar kell ezért felkelni, nagyon sokat kell utazni. Normális vagyok én? :o) Hát nem. De ez tipikusan Én vagyok. :o)
Nagyon furcsa érzés abba a közegbe visszamenni, ahol 2005. szeptember 13.-ától egy új dolgot hoztunk létre páran. S a majdnem két év alatt amit ott töltöttem nagyon sok szép és jó dolog történt, de a végén csak a rossz érzés maradt pár kolléga miatt. Visszamegy az ember arra a helyre, ahol bizonyos dologban biztos volt, de most semmire sem emlékszik. Plusz nagyon hamar kell ezért felkelni, nagyon sokat kell utazni. Normális vagyok én? :o) Hát nem. De ez tipikusan Én vagyok. :o)
Kép van is meg nem is ...
A karácsonyra készült három kép kapott keretet. Hurrá! :o) Viszont otthon hagytam, mert a Papim meggyőzött, hogy nem kellene hazavinnem. Minek cipeljem. De képet nem készítettem róla. :o( Így ez majd a következő hazamenetelem után tudom megmutatni, de akkor már négy képet fogok remélhetőleg mutatni. Csak szóljatok előtte Nekem, hogy nehogy elfelejtsem. :o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)