Egyveleg

Hát újra itt vagyok!
Hímzésileg semmit sem tudok mutatni. Mert, hogy semmit nem hímeztem. Na jó. Ez így nem teljesen igaz. Mert a táskámon hímeztem összesen négy, az négy darab négyzetet. A táska nagyon lassan halad. Mindig Pesten haladtam vele, de most nem ment valahogy. Sütött a nap. Kicsi fiam állandóan menni szeretett volna. Szóval Pesten voltam megint a szüleimnél. Jó volt. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó lenne megint otthon lakni. A szeretett városomban. Tudom, hogy sokan nem szeretik a fővárost, de én nagyon. Végülis én ott születtem és ott éltem elég sokat. De azért más városokban is laktam, éltem, jártam. Az ország más-más táján. De Budapest, mindig Budapest marad. Ahol most élek, az sem rossz. De itt senkit sem ismerek. Mondhatni egyedül vagyok, mint a kis ujjam. Jó a szüleimmel, nagyszüleimmel, esetleg barátokkal találkozni. Illetve nagyon jó a monotonságból kiszakadni, s eljárni egy kicsit.
De most újra itthon vagyok. S megérkezett a várva várt csomagom Amerikából. S már neki is kezdtem az egyik mintának, ami benne volt. Karácsonyra készül. ami nincs is olyan messze. Mutatni, majd akkor mutatok, amikor kész lesz.
A blogokban barangolva, nagyon sok szépséget láttam. A Tralala minták továbbra is lenyűgőznek teljesen.