Újra itthon

Megint eltűntem két hétre. Hazamentünk Dáviddal a szüleimhez pihenni. Dávid a kertet felfedezte, a homokozóval barátkozott, az új medencéjét kipróbálta, állandóan locsolt vagy a működő locsolót kergette, a cicát kergette, s rengeteg szilvát szedett a két hét során. Én az első héten egy kicsit pihentem, hímeztem, feltöltödtem a szüleim társaságában. A második héten viszont látogatóba jártam mindennap. Mivel a Papim sikeresen eltörte a combcsontját. De nagyon örültem neki, hogy elég jól viseli a megpróbáltatásokat. Egyre többet sétál. Nagyon ügyesen mozog s a sebe is állítólag nagyon szép. Nagyon szeretném, ha ez a lendület kitartani jó sok hónapig mert ennek a törésnek a gyógyulása elég sok ideig tart. Az életet egy kicsit át kell szervezni. Egy gondja volt. Hogy Dávidot nem láthatja. Mivel az én kicsi fiam, amikor hazajött a sétából és meglátta a Nagypapiját a földön fekve, nem ijedt meg. Hanem ahogy egy orvos szokta, körbesétálta és magyarázott neki. A mentősöktől sem ijedt meg, hanem nézte ahogy felfújják a matracot és elviszik a Nagypapiját. Aztán mindennap ment a szobájába és kereste. De két hét múlva újra megyünk és versenyt futhat majd a Nagypapival. :o)